How to love? - 2. fejezet

- Elmagyaráznád, hogy mi volt ez a mai nap? - kérdezte apám, amint hazaértem és a konyhába vetettem magam, mivel hasam hangosan jelezte, hogy üres volt és táplálék után vágyott.

- Mit magyarázzak ezen? A nő beteg ennyi - kinyitottam a hűtőt, s mosolyogva konstatáltam, hogy Yejin - a bejárónő - a kedvencemet csinálta vacsorára. Kivettem az ételt, majd a konyhapultra helyezve nyúltam egyből vissza a lekvárért. Ezek mellé még elővettem kakaót, kanalakat, szalvétát és mindent egy tálcára helyeztem. Számat nyaldosva fogtam meg a tálca két szélét, de apám ügyesebb volt, így az egészet elcsaklizta előlem. Dühösen pillantottam rá. - Add vissza!

- Nem, amíg színt nem vallsz!
- Mit valljak be? Szegény pára beteg, emiatt nem tudott elviselni engem és inkább felmondott, mielőtt beleőrült volna az egész helyzetbe - tálcámért nyúltam, de édesapám még közelebb húzta magához, mire én egy 'azonnal ad vissza vagy megbánod' tekintettel jutalmaztam. 

- Elég már a kamu szövegből. Többé nem tudsz beetetni a hülyeségeiddel - hangjából meglepő nyugodtság áradt. 

- Tényleg? Örülök, hogy végre kicsit foglalkozol velem is, mivel anya halála óta alig vagy velem - torkom elszorult, de tartottam magam.

- Tudod te is, hogy milyen nehéz nekem az, hogy ő nincs itt. Kérlek, ne zárj ki az életedből.
- Én ne zárjalak ki? - utolsó mondata miatt úgy felment bennem a pumpa, hogy kezeim ökölbe szorultak. - Hogy merészelsz ilyet állítani rólam? Rengetegszer kerestem a társaságod, de te minden alkalmat lerendeztél annyival, hogy "majd legközelebb" - kezeimmel ábrázoltam azt, amit mondtam. 

- Oké. Sajnálom. Mondd, mit szeretnél? - rám mosolygott.

- Szeretnék egy bandában énekelni, szeretnék barátokat szerezni és szeretném, ha valaki szeretne és törődne velem. Utálok egyedül lenni, mert úgy érzem, hogyha nem hagyok fel ezzel az életmóddal, akkor a magány belülről felőröl engem. Megtudod ezt érteni, apa? - szemeimben megjelentek a sírás első jelei, amit azon nyomban el is tüntettem. 

- Megértelek, de te is értsd meg, hogy nagyon féltelek és emiatt nem merlek emberek közzé engedni.

- Istenem, apa! - rikácsoltam. - Nem halok bele, ha pár lánnyal együtt éneklek - szemeit behunyta, majd mély levegőt vett. Szomorúan rám pillantott, majd beszélni kezdett:
- Átgondolom ezt a banda dolgot, de ne feledd - emelte fel mutató ujját. -, ha idol leszel, akkor csakis itthon leszek az apád. A vállalatnál én leszek az igazgatód, Shin Younho - kurtán bólintottam, majd a tálcát magamhoz véve rohantam el a szobámba, hogy végre elfogyasszam az íncsiklandó vacsorát.

***

Mosolyogva nyújtóztam ki a zongoraórám után. Apám új zongoratanárt vett fel, aki kedvemre való volt; jóképű, kedves, illedelmes és mindössze csak huszonhárom éves volt. Angyali mosollyal az arcomon köszöntem el tőle, majd felálltam, s az ablakhoz bicegtem. Lábaim kissé elgémberedtek a sok pedál nyomogatás miatt, de őszintén bevallva már hozzászoktam, így másodpercek alatt megszoktam a kellemes zsibbadást. Ámulva néztem ki az ablakon és somolyogva állapítottam meg, hogy szinte egész délután esett a hó, mivel mostanra elég vastag hótakaró fedte Szöul utcáit. Ellöktem magam az ablaktól és olyan gyorsan kezdtem rohanni, mintha ágyúból lőttek volna ki. Párszor megcsúszva, de viszonylag hamar értem el a legközelebbi táncteremhez. Magamon nevetve nyitottam be, mire hét szempár nézett rám.

- Mi ez a jó kedv, pupák? - kérdezte somolyogva Jungkook.
- Jó kedvem van - magyaráztam fülig érő szájjal. Pár szökkenéssel közelebb araszoltam hozzá és megöleltem. - Képzeld új zongoratanárom van és őszintén elmondom neked, hogy irtó dögös. Ja, és a hó is szépen esik, így arra gondoltam, hogy kimehetnénk hógolyózni. Rátok is gondoltam ám - néztem a többi fiúra. Jimin hevesen bólogatni kezdett, amin még jobban bazsalyogtam. 

- A hógolyózásban benne vagyok, de kérlek hagyj ki a lányos beszélgetésekből - morogta orra alatt, majd kiszabadult karjaim közül. Durcizva bokszoltam bele vállába, majd a BTS többi tagja felé fordultam.

- Na, benne vagytok? 

- Igen - hangzott egyszerre a válasz Jimintől és V-től. A maradék idolra pillantottam, akik fejüket rázva jelezték, hogy nem jönnek. Váll rántás közben sóhajtottam egy nagyot, majd sarkon fordultam és elindultam felöltözni.

Kerek tíz perc múlva értem vissza, de nem csak három tag volt nagykabátba beöltözve, hanem az összes. Elmosolyodtam. Végül, mindannyian beleegyeztek a csatába.
- Hogyan legyenek a csapatok? - kérdeztem a fiúktól, akik megijedtek. Szemöldökeimet felrántottam, mivel nem értettem a megilletődésüket. 

- A Monster csapatban van Jin hyung, Rap Monster hyung, Jiminie és Jungkook-ah. A Suga csapatban pedig Yoongi hyung, Hoseok-ah, én és te - csicseregte Taehyung. Rájuk mosolyogtam, majd fejemmel jeleztem, hogy irány a hideg, nyirkos levegő.

Amint leértünk, Yoongi vezér parancsára elbarikádoztuk magunkat egy közeli bokor tövében. Amolyan várfalat alakítottunk ki köröttünk és a fiúk még a testükkel is védtek engem. Kinevettem őket, majd kezembe vettem egy kisebb labdányi havat, összegyúrtam, majd eldobtam. Csillogó szemekkel figyeltem, hogy kit talált el. Lehajtott fejjel bújtam el, mivel egyetlen embert sem közelített meg a "háborús eszközöm". Suga és J-Hope jót derültek rajtam, de V nem volt ilyen szemét. Kezembe nyomott egy kész golyót, mögém guggolt és együttes erővel elhajítottuk a kezemben lévő hópelyhekből kialakított tenisz méretű 'labdát'. Ismételten figyeltem, hogy ki lesz az áldozat. Amint becsapódott Jin fején az 'üstökös', V-vel felállva ugráltunk, mire az ellenséges csapat megrohamozott minket rengeteg hógolyóval. Azonnal földre rántottam Taehyung oppat, majd Hoseokék felé kezdtem kúszni.

- Hogyan tovább, parancsnok? - feküdtem el Suga mellett. Rám pillantott és elmosolyodott. 

- Mi lenne, ha ketten egészen közelről megrohamoznánk őket? Benne vagy? - rákacsintottam, majd neki álltam a muníció gyártásnak. Nagyjából negyed óra múlva készen voltunk, addig is Hoseok és Taehyung tartották a frontot. Ők most kifeküdve pihegtek, én és Yoongi egymásra néztünk. Vékony szájával formálta, hogy 'fighting', majd fejével az ellenséges csapat felé jelzett. Értettem a célzást. Kezemben a hógolyókkal felálltam és a Monster csapat tagjait kezdtem el dobálni. Nem kíméltem őket, ahogy Suga sem. Párszor fejbe dobtam Jint és Jungkookot. A másik két tag a csapatunk vezérével harcolt. Mindössze egy percig tudtuk fenn tartani ezt a harchelyzetet, mivel Jimin elkapta a csuklómat és közelebb rántott magához. Behúzott a saját védőzónájukba, ahol azonnal a földre nyomott törökülésben. Kezeimet hátra fogta, majd összekötözte őket. Nem tudom, hogy honnan szerezte a köteleket, de elég hitelesen lett eljátszva ez az önfeláldozás. Nem kellett sokat várnom és szemben velem Yoongit is leültették a földre és az ő kezei is hátul végezték. 

- Bocsánat - suttogtam neki. Ő csak kedvesen megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy semmi baj. Éppen felnéztem volna fogva tartóimra, amikor valaki hátulról meglökött így előredőlve Suga homlokának nyomtam az enyémet. Szemeimmel pont ajkait láttam, ahonnan kellemes meleg levegő tört elő a nagy lihegés közepette. Homlokomat feljebb akartam emelni, de ekkor még közelebb kerültem parancsnokomhoz, szinte centikre vékony kis ajkaitól.