How to love? - 3. fejezet

Vacogva lépkedtem be lakásba mögöttem hét halálra fagyott törpével. Cipőmből azonnal kiléptem, hogy ne koszoljam össze az előszobában lévő szőnyeget, majd befutottam a fürdőbe. Ledobtam magamról a nedves, havas kabátomat és kitettem száradni. Hajamat kifésültem, s hagytam, hogy vizesen omoljon hátamra. Úgy néztem ki, mint egy ázott kutya, de egy vállrándítással eldöntöttem, hogy nem érdekel.

Mikor visszaértem a fiúkhoz, jó kedvem a magasba hágott. Álltak ott, mint a hófedte oszlopok. Egyikük sem mozdult, de szerintem levegőt is elfelejtettek venni. 

- Ne csak álljatok ott! Adjátok nekem a kabátokat. Cipőket dobjátok csak le és nyugodtan menjetek beljebb. Esküszöm nem tartok itthon albatroszokat - Jimin robotszerűen kezdett el vetkőzni, amely mindannyiunkat megnevettetett. A hangulat kissé oldódott, de éreztem, hogy még mindig zavarban vannak. Jimin még mindig azt az idióta mozgást csinálta. Kezembe nyomta a kabátját, majd csak nézett engem. Fejemmel intettem, hogy menjen be, majd seggbe rúgtam, hogy ténylegesen is induljon el. 

Miután az összes fiú rám dobta a kabátját - szó szerint - egyensúlyozva indultam el ismét a fürdőbe. Amint beértem az összes kiesett a kezemből. Nagyot sóhajtva realizáltam, hogy még mindig nem erősségem a szerencse. Halkan énekelve kezdtem el kiteregetni a tél ellen megvédő pufók ruházatokat, mikor valaki kopogott. 

- Szabad! - kiabáltam ki, s már nyílt is az ajtó.

- Kell segítség? - hangja gyöngéd volt. Kirázott a hideg. Eddig sem volt melegem, de most már biztos, hogy nem lesz. 

- Igazán kedves vagy, de nem kell. Menj csak és pihenj - haloványan rá mosolyogtam, majd felakasztottam az utolsó kabátot is. Csuklóját megfogva húztam ki a fürdőből, mivel nem igazán akart mozdulni. Smink mentes szemeivel engem bámult, mire én csak megforgattam az enyémeket. - Menj, szórakoztasd akkor a többieket. Tudom, hogy megy neked - még mindig nem mozdult, csak nézett. Fejbe pöcköltem, de erre sem reagált semmit. - Oké. Tudod mit?! Gyere segíts nekem meleg ruhákat és takarókat hozni - erre már elmosolyodott. Én is somolyogtam, majd elindultunk az előbb említett dolgokért.

Több szobában is jártunk, mire összeszedtünk pár dolgot. Az enyémet hagytuk utoljára. Felforgattam mindent, míg Suga elismerően füttyentett, mikor meglátta a hatalmas posztert a BTS-ről. Nevetve pirultam el és inkább úgy döntöttem, hogy folytatom a keresgélést. Mindössze két takarót találtunk nálam, de elégedetten konstatáltam, hogy elegendő meleg dolgot hoztunk össze. Szólni akartam neki, hogy mehetünk, de éppen a poszteremet dedikálta. Elnevettem magam, majd közelebb lépve elolvastam, hogy mit is firkantott oda.

- Yoongitól Naranak. Szívecske - magyarázta Suga, miközben próbáltam kibogarászni olvashatatlan írását.

- Rondán írsz - mondtam neki. Mosolya eltűnt és kiskutya szemeket kezdett el mereszteni. - Nem jönnek be  a cuki dolgok annyira - abbahagyta. Elmosolyodtam, majd orrára koppintottam. 

- Hmm, akkor rossz fiú leszek. Az megfelel? - kacsintva kérdezett engem, mire lélegzetem is elállt. 

- Mi van? Egyáltalán honnan veszed, hogy te "bármilyen" formában is bejössz? - ámulatom még most sem múlt el és tátott szájjal figyeltem rá. 

- Tudom, hogy tetszett, amikor olyan közel voltál hozzám. 

- És akkor mi van? Az nem jelent semmit. 

- Akkor mi jelent neked valamit is? - közelebb lépett hozzám.

- Az, hogy ha önmagad adod. Nem kell miattam senkit sem eljátszanod. 

- Értettem, főnök - megsimogatta arcomat, majd felkapta a pokrócokat és visszament a fiúkhoz. Én lefagytam. Szívem felgyorsult és arcom piros színbe váltott. Eszembe jutott a délután történt kis "baleset".

VISSZAEMLÉKEZÉS

Éppen felnéztem volna fogva tartóimra, amikor valaki hátulról meglökött így előredőlve Suga homlokának nyomtam az enyémet. Szemeimmel pont ajkait láttam, ahonnan kellemes meleg levegő tört elő a nagy lihegés közepette. Homlokomat feljebb akartam emelni, de ekkor még közelebb kerültem parancsnokomhoz, szinte centikre vékony kis ajkaitól. Belenéztem szemeibe, amíg úgy csillogtak, mint a csillagok az égen. De szép. Csodálkozni nem igen maradt időm, mivel valaki hátulról ismét meglökött - szinte rám esett - így teljesen Sugara dőltem. Szegény fiú a hirtelen jött súlytól hátradőlt. Én nyakánál helyezkedtem el és jajveszékelve sikongatni kezdtem, de természetesen csak megjátszva. Az igazi problémám az volt, hogy egyre többen feküdtek ránk. 

- Próbálj meg kiszabadulni - súgta oda nekem Yoongi. Nem értettem, hogy azért suttog, hogy csak én halljam vagy egyszerűen a nagy teher miatt nem tudott hangosabban beszélni. Bólintottam és emiatt lefejeltem álla alját. Nyekkent egy picit, de hamar túl tette magát és megint szólított, hogy másszak ki. Lábaimat nagy nehézségek árán szétnyitottam. Zavarba ejtő helyzet alakult ki, mivel Suga a lábaim között terült el. Nem néztem rá, hanem megpróbáltam lapos kúszásban feljebb araszolni, mielőtt még több nehézség szakadt volna a nyakamba, s sajnos ezt még szó szerint is megtapaszhallhattam volna. Alig haladtam pár centit, mikor leszálltak rólam és valaki elkapta a lábamat. Ijedten Suga szemeibe néztem, mire elnézett mellettem. Másodpercek alatt fordított a helyzetünkön, ily módon ő feküdt lábaim között, mivel időközben az nyitva maradt valahogy. Szólásra nyitottam a számat, mikor valami nagyon hideg landolt arcomon és mindenhol. Yoongi arca az enyémhez préselődött, szóval szánkat kivéve szinte minden arcterületünk összeért. 

- Kicsi a rakás - kiáltotta el magát Hoseok és mielőtt ránk ugrott volna, volt olyan kedves, hogy lesöpörje rólunk a havat, amit pár perce ránk öntöttek vagy dobtak, nem is tudom. J-Hope ránk ugrott és utána egyre több súlyt éreztem meg magamon. Levegőm is belém szorult és azt hiszem, még egy könnycseppet is elmorzsoltam. 

- Segíts - suttogtam a felettem lévő fiúnak. Éreztem, hogy ajkunk összeért beszéd közben. - Kérlek - suttogtam újra. Most már értettem, hogy az előbb miért suttogott Suga. Szólásra nyitotta a száját, de valamelyik eszetlen Bangtan Boy úgy ránk pattant, hogy Yoongi szó szerint lefejelt. Érzékeltem, hogy meleg ajkak tapadt az enyémekre. Szemeim nagyra tágultak, majd másodpercek múlva lecsuktam őket, amint megéreztem, hogy mozogni kezd az idegen száj. Sosem így képzeltem el az első csókomat. Mindig is úgy álmodtam meg, hogy egy fagyöngy alatt fog megtörténni az a bizonyos nyelves puszi. Elképzeléseim tovaszálltak, mivel számat birtokló személy még jobban elmélyítette a csókot, így nyelve egy pillanatra megérintette az enyémet, de abbahagyta a tevékenységet, mivel valaki levette rólam. Megijedtem és a testemet érő megkönnyebbüléstől - na meg a csóktól kapott erőm miatt - azonnal felpattantam a földről. Mindegyik BTS tag nevetett, kivéve Sugat, mert ő még nem igazán tért magához az előbbi élmények miatt. Jin közelebb lépett hozzám; leporolt és eloldozott, de utána elmenekült tőlem. 

- Ti teljesen megvagytok húzatva? Nem tűnt fel, hogy én voltam legalul? Ah, Istenem, de fáj a hasam - a fájó ponthoz kaptam. Eltávolodtam tőlük, mert úgy éreztem, hogy mentem kidobom a taccsot. Fájdalmaim közepette hallottam, hogy Yoongi is kicsit kioktatja őket, de nem igazán tudta őket megszidni. Jin odajött hozzám, hogy segítsen és csakis vele voltam kedves. A többiek ezek után megilletődve és megbánva töltötték a közelemben az időt.

VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE

Kicsit megpofozgattam az arcom, majd én is felvettem az összeszedett cuccokat és bementem a nappaliba. A fiúk nevetgélve vesézték ki a mai napot, s ezen én is jót bazsalyogtam. 

- Kinek kell még takaró vagy esetleg egy nagyobb pulóver? - Namjoon és Taehyung jelentkezett. Odaadtam nekik, majd feltettem a bűvös kérdést: - Kér valaki forrócsokit? - olyan üdvrivalgás ütött ki a nappaliban, hogy azt hittem el fogom veszíteni a hallásomat. - Azt hiszem, ez egy igent jelent mindenkitől. 
- Én segítek - állt fel Jin. Mosolyogva bólintottam. Megkerestem a hifi távirányítóját és bekapcsoltam. Megszólalt a 2NE1-től a Do you love me? című szám és én egyből Seokjin-re pillantottam. Rám vigyorgott, majd neki álltunk rázni magunkat. 

- Do you love me? (Szeretsz engem?) Do you love me? (Szeretsz engem?) Do you love me, like the way I love you, baby? (Szeretsz engem úgy, ahogy én szeretlek téged, bébi?)