Nothing's over - SungJong

Szívem ezerrel kalapált, ahogy beléptem a lakásba. Szerelmem nyakához egy másik lány bújt. Szemeimből azonnal patakzani kezdtek a könnyeim. Hogy tehette ezt? Azt hittem, hogy szeret.. Úgy tűnik tévedtem. 

A csaj elengedte Kedvesemet és rám pillantott. Elégedett mosoly terült el arcán. Szemeim szikrákat szórtak, de amint megláttam azt az angyali arcot, haragom tovaszállt. Nem puhulhatok el, most nem! Se szó, se beszéd sarkon fordultam és futni kezdtem a lift felé. Párszor megbotlottam vagy kibicsaklott a lábam, mivel nem erősségem a magassarkúban futás. Megkapaszkodtam a korlátba, amint beértem a felvonóba, ugyanis mellkasom nagyon szúrt. Odakaptam szívemhez és mélyeket kezdtem lélegezni. Nyugi, nyugalom! Minden oké. Levegő ki, majd be. Lassan megfordultam és a földszintes gombbal kezdtem szemezni. Kezem elindult, hogy megnyomja a megfelelő kapcsolót, de ekkor valaki rám kiáltott.

- Jin! YeJin. Meg ne merd nyomni - SungJong arcát is könnyek szelték ketté. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. A fiú elkezdett felém jönni, s ekkor megtettem, amit már rég meg kellett volna, hogy tegyek; megnyomtam a gombot. Életem kétségbeesett arcot vágott, majd szélsebesen futni kezdett felém. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy rohan, de nem tettem semmit. Az ajtó elkezdett bezáródni. Már csak centik voltak a két liftajtó között, mikor SungJong odanyújtotta a kezét. Gyorsan belépett mellém a felvonóba, de ekkor én elindultam kifelé. Kezét a csípőmre helyezte és szorosan magához húzott. Jobb ötlet híján megnyomtam újra a földszintet jelző gombot, így a lift most már tényleg elindult. 

Könyökömmel hasba vágta az engem ölelő személyt, elengedett. Azonnal a helység másik végébe léptem és a falhoz feszültem. Szerelmem összegörnyedt, majd a földre rogyott. Felpillantott rám, majd a lift kezelőhöz mászott és valamit megnyomva megállította az egész szerkezetet. Ezután a cselekedet után csak nyugodtan leült és hasát kezdte simogatni ott, ahol az előbb szépen megütöttem. 

- Lee SungJong! Engedj ki - mondtam neki halál nyugodtan. Megrázta a fejét, én pedig elkiáltottam magam. - Valaki! Hall engem, valaki? Segítség! Beragadtam. Hahó! Valaki - megfogta a kezem és odahúzott magához, majd megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de olyan szintem elvarázsoltak az ajkai - mint általában mindig -, hogy azt is elfelejtettem, hogy melyik földrészen vagyok. A csók után ismét magához édesgetett és gyöngéden karjaiban tartva ölelt. 

- Szeretlek - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg. Hátrébb akartam menni, de nem engedett. - Kérlek, hadd magyarázzam meg. Esküszöm, hogy nem az történt, amire gondolsz. Az a lány csak.. 

- Most jön a kamu szöveg? - torkom elszorult és megint sírni kezdtem. 

- Dehogyis! Neked sosem hazudnék és ezt te magad is tudod - most ő maga tolt hátrébb, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. 

- Sajnálom, de nem tudok hinni neked azok után, ahogyan az a kis ribanc a nyakadban lógott. Tudod mit? Menj csak vissza hozzá. Köztünk mindennek vége - szemei háromszorosukra kerekedtek és szája nyitva maradt. - Tudod milyen elviselni, amikor pics-pöcs kis tini rajongók csorgatják rád a nyálukat? Úgy érzem, mintha én nem is léteznék. Nagyon rossz érzés és, akkor ma még meg is láttalak ezzel a.. Fhuuu, hagyjuk inkább. Köztünk vége és, akkor nyugodtan választhatsz egyet közülük - lassan leemeltem magamról a karjait, s egészen a felvonó faláig tolattam; onnan néztem, ahogyan szeméből kifolyik egy könnycsepp. Eltakarta az arcát és halkan zokogni kezdett. Én is pityeregni kezdtem. Megesett rajta a szívem és visszaszívtam volna minden egyes szót, amiket az előbb a számon kiejtettem. Át akartam ölelni, de az agyam jelzett, hogy ne tegyem. Szívem szerint az egész életemet neki adtam volna, de okosabbik énem tudta, hogy ezt nem tehetem meg több okból sem.

Percekig csak az ő rívását lehetett hallani, majd összeszedte magát és beszélni kezdett:

- Nem hagyom, hogy vége legyen. Te vagy nekem a legfontosabb. Sajnálom, ha te ezt nem így látod, de ez az igazság. Soha sem gondoltam arra egyszer sem, hogy valamelyik rajongóm elfoglalhatná a helyedet - közelebb lépett és összekulcsolta az ujjainkat, majd megpuszilta a kézfejemet. - Szeretlek! Érted? Nekem nem kell más csakis te - halványan elmosolyodott, s ezáltal az én szívem is kezdett megnyugodni.

- Biztos? 

- Természetesen - nyomott egy puszit ajkaimra. 

- És akkor az a lány miért lógott a nyakadban? - tettem fel félve a bűvös kérdést.

- Segített a meglepetésben és, mivel pénzt nem fogadott el, így azt kérte, hogy öleljem meg. Ekkor léptél be. 

- Milyen meglepetés?

- Komolyan nem tudod, hogy mi van ma? - arcon pöckölt, mire bedurciztam. Összeszorított ajkakkal fejemet ráztam, mondván hogy tényleg nem tudom mi van ma. - Pabo, ma van a szülinapod - jelentette ki vigyorogva. Úristen! Tényleg ma lenne huszonhetedike? De idióta vagyok. - Nagyon boldog szülinapot, Kicsim! - homlokomra nyomott egy csókot, mire én - fene se tudja, hogy már hányadszorra - újból elsírtam magam, de ezek most nem bánatom miatt folytak, hanem örömöm miatt. 

Ingénél fogva húztam magamhoz közelebb és azonnal ajkaira tapadtam. Először csak lágyan és lassan mozogtak ajkaink, majd mikor SungJong megnyalta a felső ajkamat, haladéktalanul elmélyítettem a csókot, így nyelveink összefonódtak. Kellemes íz terjedt el a számban és, ha nem csalnak érzékeim - márpedig nem csalnak -, akkor Szerelmem csokit evett. Csak nem belemajszolt az ajándékomba? Tovább nem tudtam ezen agyalni, mivel kezeit fenekemre csúsztatta, majd felkapott ölébe és ily módon folytattuk tovább a nyálcserét. Enyhe löketett éreztem a lift falán, de nem igazán érdekelt, ugyanis Jongie egyre vadabban kezdett smárolni. Perverz kedélye rögvest rám is átragadt, s elkezdtem kigombolni az ingét. A feléig sikerült is leszednem róla - természetesen a csók eközben sem szakadt meg-, mikor a felvonó megállt és az ajtó kinyílt. Valaki felsikított, mi pedig rögtön összeszedtük magunkat. Egy öreg néni jött be a helységbe, ugyan nem láthatott sokat, de a szemeit mégis eltakarta. Hajlongva bocsánatot kértünk, majd amilyen gyorsan csak tudtunk kiiszkoltunk onnan. 

Kedvesem megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát, majd elkapott és hátra döntött, mint egy tánc végén.

- Szeretlek, Jin! 

- Én is szeretlek, te lökött - simítottam végig arcvonalán.

- Jól vésd az eszedbe, hogy soha sem hagyom, hogy vége legyen a kapcsolatunknak. Úgyhogy ma semminek sincs vége, sőt a kapcsolatunkban egy új fejezet indul - suttogta ajkaimba, majd ismételten megcsókolt.