How to love? - 5. fejezet

Hatalmas vigyorral az arcomon ültem apám irodájában. Hogy miért is vigyorgok, mint a tejbe tök? Apám két perccel ezelőtt jelentette be, hogy ha minden jól megy, akkor egy vagy esetleg fél év múlva debütálhatunk. Ez mind a teljesítményünktől függ. Lelkiismeretesen eldöntöttem, hogy a legjobbat fogom kihozni magamból, de szerintem egyetlen szülőm elvárja tőlem. De nem csak tőlem, hanem az egész bandától, ami neve az N.S.R.H (Never Stop Reach for High*) lett. Ez a megnevezés a bandatagok neveiből áll össze; N, mint Nara, S, mint Smilyn, R, mint Rina és H, mint HeiRyung. 

Miután az irodában végeztünk a főnök - azaz apa - átküldött minket az egyik táncterembe, ahol mostantól mindennap vért fogunk izzadni. Ez a kijelentés sem vette el kedvünket és ugrálva és kiabálva hagytuk el helységet. A folyóson több gyakornok és dolgozó is megnézett minket, de mi csak ordibáltunk tovább. Felmentünk futva a lépcsőn a harmadik emeletre - annyira felpörögtünk, hogy nem volt kedvünk kivárni a liftet - és mosolyogva realizáltam, hogy a Bangtan fiúk mellett leszünk. Szívem ezerrel kezdett kalapálni, mikor Suga kidugta a fejét a nagy hangzavarra. Hirtelen felindulásból felé kezdtem futni, mire kinyitotta rendesen az ajtót és kitárt karokkal várta az érkezésemet. Szorosan kapaszkodtam nyakába, s ő csak gyengéden szorongatta csípőmet.

- Mi ez a nagy örömködés?

- Bekerültem egy bandába - visítoztam, mire Yoongi lerakott és füléhez kapott. Hoppá! Lehet kicsit hangos voltam? 

- Nagyon örülök neked, de most egy ideig csak a jobb fülembe beszélj - mondta. Bűnbánó szemekkel néztem rá, mire csak összekócolta a frufrumat. - Mi lenne, ha megünnepelnénk ezt a jeles alkalmat? Elmehetnénk enni, ha végeztél - ha szívem nem vert még eléggé gyorsan, akkor most már igen. Jól hallottam, amit hallani véltem? Randira hívott?

- Rendben - bazsalyogtam. - És csak ketten lennénk vagy hoznád a többi Bulletproof-ot is? - kissé elpirultam és lesütöttem a szemeimet.

- Te kis suta - ismét beletúrt a hajamba. - Természetesen csak ketten lennénk - csillogó szemekkel néztem az övét, mire ő kacsintott. 

- Nara! - azt hiszem ez apukám éles hangja volt. - Hagyd a fiúkat dolgozni és gyere ide. Még van pár megbeszélni valónk - Suga csak mélyen meghajolt előtte, mire én megforgattam a szemeimet. Utálom, ha így parancsolgat..
- Menj csak! Majd később találkozunk - közelebb lépett, egy puszit lehelt arcomra és visszament a terembe. 

Én pillangókat és csillagokat láttam mindenhol, sőt az egész Entertainment rózsaszín volt számomra, mikor beléptem a mi - most már nyugodtan kimondhatom - tánctermünkbe. A hatás nem tartott sokáig, mivel főnököm köhintett egyet és fejével jelezte, hogy rakjam le a fenekemet a többi lány mellé. Szúrós szemekkel néztem rá, mivel elrontotta a lányos örömömet. A csajok halkan kuncogtak. Megrándítottam a vállamat, majd kifeküdtem, úgyhogy lássam a helységben lévő szakembereket. 

- Sziasztok! Az én nevem Lee Daewoo, én leszek a menedzseretek - meghajolt előttünk, majd folytatta: - Huszonnégy éves vagyok. Remélem megtaláljuk a közös hangot és mindenben tudjuk egymást segíteni. 

- Az biztos - suttogtam a többieknek.

- Na, akkor elmondanám, hogy ki milyen pozícióban lesz - elővett pár papírt a táskájából, majd szólította is az első lányt: - Park Myunghee, állj fel - az említett személy felállt. - Mivel te vagy a legidősebb, így te leszel a leader. Ismerve képességeidet arra gondoltunk, hogy énekes és rapper pozícióba rakunk be. 

- Értem - mondta Myunghee.

- Ja és arra gondoltunk, hogy a Smilyn művésznév rád illene. Elfogadod, vagy..?

- Elfogadom - somolygott. Most már értem a színpadi név eredetét. Nagyon szép mosolya van. 

- Nam HeiRyung - a mellettem ülő lány kisétált és Smilyn helyére állt. - Te lennél a második legidősebb? - bólintott. - Gyönyörű a hangod és a kinézeted is, ezért te leszel a főénekes és a csapat arca, tehát a visual. Elégedett vagy? 

- Nagyon - jobban megnézve tényleg nagyon szép volt. Smink nélkül is nagyon figyelemreméltó az ábrázata. 

- Arra gondoltunk, hogy a neved elejéről elhagyhatnánk a "Hei" szótagot és csak hagyjuk meg a Ryung-ot. Mit szólsz hozzá?

- Ígéretesnek hangzik - nyilvánította ki véleményét, majd meghajolt és vissza leült.

- Shin Nara - feltápászkodtam fekvő helyzetemből és én is kiálltam oda, ahol már az előttem lévő két személy már állt. - Hmm.. Nagyon tehetséges vagy. Remekül tudsz énekelni és táncolni is, ezért te leszel a főtáncos és a másod főénekes - fülig érő mosollyal bólintottam. - A te nevedet nem változtatnánk meg, mivel apukád lévén már sokan ismernek. Megfelel?

- Meg. Köszönöm - én is meghajoltam, mint az előttem lévő Ryung és ezer wattos vigyorral az arcomon visszamentem. 

- Oh Jihyun - utolsó személy is kisétált. - Hallottuk, hogy nagyon tudod pörgetni a nyelvedet, ezért kineveztünk a főrappernek. A tánctanárod elmondta, hogy nagyon ígéretes a mozgásod, így te is a jobbik táncos kategóriába kerültél. Te vagy a legfiatalabb, szóval te vagy a maknae. Szüleid mesélték, hogy már kicsi korod óta Rinanak hívnak, mert nem kedveled a születési neved. Mi lenne, ha ez lenne a művészneved? 

- Nagyon örülnék neki, mivel tényleg utálom az igazi nevemet - motyogta kissé megszeppenve. 

- Oké, akkor ezt is megbeszéltük - az órájára nézett. - Hú, kissé elszaladt az idő. Mivel nekem meg a tanáraitoknak még lesz egy megbeszélése, így az ő bemutatásukat átrakjuk holnapra. Most inkább megmutatnám a dormotokat, ahova szintén holnap már el is kezdhettek beköltözni.

Mindenki szétszéledt a megbeszélés után és úgy beszéltük meg, hogy fél óra múlva találkozunk a bejáratnál. Én megkerestem a nagy kabátomat és egyből abba a terembe vettem az irányt. Kettőt tippelhettek, hogy mégis hova tartok.. 

Felettébb csend volt azon a környéken. Talán nincsenek itt? Próba szerencse elven benyitottam a táncterembe. Sötét volt és csak egy személy volt bent, aki a telefonját nyomogatta. A fény pont megvilágította az arcát, így láttam, hogy ki is pontosan, aki egyedül van a megvilágítatlan teremben. Ledobtam a kabátomat és futva bevetődtem mellé. Kissé megijedt, s a telefonját a kanapéra ejtette. Felvettem neki, majd elmosolyodva visszaadtam neki.

- Mit csinálsz egyedül a sötétben?  

- Unatkozom. A többiek elmentek kaját venni, de én nem voltam éhes, meg amúgy is mára már megbeszéltem valakivel egy vacsit - jelentőségteljesen rám pillantott, mire elpirultam.

- Öhm.. Nekünk most megmutatják az új dormunkat, de utána mehetünk. Hol találkozzunk? 

- Hívj fel, ha végeztél - magyarázta és kezembe nyomta a mobilját. - Írd be a számodat, én pedig beírom a tiédbe az enyémet - kezébe nyomtam a telómat, majd elkezdtem pötyögni az övén. 

- Hogy írjam be magam? - kérdeztem tőle.

- Ahogy szeretnéd - na kösz, Suga. Sokat segítettél. Ötlethiány miatt csak simán beírtam, hogy Nara és még egy mosolyfejet irkáltam mellé, majd mentettem a névjegyet. Ismét telefont cseréltünk, s az enyémet elraktam a kabátzsebembe, mire ő nevetni kezdett.

- Most komolyan ennyit tudtál csak kitalálni?! - kuncogott egyre hangosabban. Arcom piros színt vett fel, s lehajtottam a fejem. - Na majd én kitalálok neked egy nevet - motyogta röhögcsélve, majd írni kezdett. Feltérdeltem és érdeklődve próbáltam meglesni, hogy vajon milyen névvel mentheti el újra a telefonszámomat. Nem engedte, hogy meglássam, így kicsit messzebb húzódott. Nem adtam fel és követtem. Megtámaszkodtam a bal kezemmel a kanapé hátulján és kikaptam Yoongi kezéből a mobilt. Felpattantam és futni kezdtem a teremben. Véletlenül lezártam a telót, így megszűnt az a kicsi fényforrás, amit a készülék szolgáltatott. Megálltam egy helyben és füleltem, hogy merre is lehet az a csirkefogó. Olyan szinten nem hallottam neszt, hogy kezdtem félni. Nem vagyok az az ijedős fajta, de most őszintén bevallom, hogy betojtam. Jobbra kezdtem el lépdelni, mikor Suga hátulról magához rántott. Szívem megállt egy pillanatra, majd a kialakult helyzettől hevesebben kezdett verni. 

- Hülye vagy? - dorgáltam meg, miközben szembefordultam vele.

- Igen, de te szereted a hülyéket, nem? 

- Nem! - mondtam és hátrálni kezdtem, mire ő közelebb húzott magához. 

- Hazudni bűn - suttogta ajkamra. - És a bűnösöket meg kell büntetni. 

Megjegyzés: 

*Never Stop Reach for High: magyarosan lefordítva --> Soha ne hagyd abba a magasba törést.