How to love? - 6. fejezet

Kinyitotta a menedzserünk a dorm ajtaját és mi úgy rohantunk, be mintha ingyen kaját osztanának itt. Lerúgtuk magunkról a cipőt, a kabátjainkat pedig mindenki máshol dobta el. Én először a konyhába futottam. A szám is nyitva maradt. Halvány barna színe volt a bútoroknak. Egyszerű, de gyönyörű. Nekem elnyerte a tetszésemet. Bazsalyogva a haladtam tovább a nappaliba, ahol szintén a halvány színek domináltak narancssárga és sárga képében. A falhoz tolva található egy hatalmas kanapé, s azzal szembe rakták a plazma tévét. Nem volt túl nagy a televízió, de így is tökéletesen látni a díványról. Megnéztem még a fürdőt és a wc-t is; mind a kettő fehér csempével borított. Mellette található egy nagyon nagynak mondható gardrób. Végül is megértem, hogy mért ez a legnagyobb helyiség. Négy nő egy lakásban? Biztos, hogy három üzletnyi ruha és cipő összegyűlik a lakásba. Bele se mertem gondolni, hogy hogyan fogunk annyi öltözetet kimosni. Jézusom! Megráztam a fejem és bekukkantottam a szobánkba, ahol a többiek már ott hangoskodtak. Emeletes ágyat kaptunk, ami igen királyul néz ki.

- Nara, hol szeretnél aludni? - kérdezi Myunghee. - A másik kettő éppen az egyik fekvőhelyiségen veszekszik, így úgy döntöttem, hogy te döntesz először.

- Hmm.. - gondolkozni kezdtem. Melyik legyen az én ágyam? Olyan hely kell, ahol az ágy alatt lévő szörnyek nem érnek el és, ha betörnének hozzánk, akkor ne engem vigyenek el elsőnek. - Bal felső alvóhelyet szeretném - mutattam az említett helyre. 

- Oké, akkor Jihyun.. - ekkor az említett személy gyilkos tekintettel nézett ránk. - Akarom mondani Rina alszik jobb oldalt felül.

- De ne mááááááár! - nyavalygott Ryung. - Engem fognak először elrabolni - hangos nevetésben törtem ki. Úgy látszik nem csak én gondolok ilyen hülyeségekre. 

- Reihyung! Ne hülyülj már. Nem fognak senkit sem elrabolni - mondta ki kelve magából a leader. Hűha, ha már most így feltudja húzni ez a két idióta, akkor mi lesz később?! - Nem tudom, hogy fogom kibírni mellettetek. 

- Ne aggódj, unni! Jó kislány leszek - magyarázta vigyorogva Rina.

***

- Szia - köszöntött Suga egy szájra puszival, mikor odaértem a Gangnam-ban lévő McDonald's elé. Meglepődtem, így arcom olyan piros lett, mint egy paradicsom. Yoongi halkan felkuncogott, majd kinyitotta előttem a gyorsétterem bejáratát. Lehajtott fejjel mentem be. Nem igazán mertem felnézni, féltem, hogy meglátnak minket együtt. Könnyed lökést éreztem hátamon. Elkezdett vezetni, majd megálltunk a pult előtt. 

- Jó estét! - köszönt illedelmes a dolgozó. Felnéztem és egy vadul vigyorgó fiúval találtam magam szembe. - Mit kértek? - én Sugara pillantok. Ő éppen a menüket nézegette. 

- Két Big Mac-et, egy közepes krumplit és egy nagy kólát. Te mit kérsz, Nara? - nézett rám azzal a cuki mosolyával, amitől a rajongók bugyija a földet verdesi. 

- Én egy McChickent, közepes krumplit és egy nagy Fantát - a srác összeszedte a dolgokat, majd egy tálcára helyezte az összeset. Megmondta az összeget, hogy mennyit kell fizetnünk. A zsebembe nyúltam a pénzért, mikor a mellettem lévő fiú lefogta a kezem.

- Csak nem gondolod, hogy hagylak fizetni?! - kifizette, majd megfogta a tálcát. Lábujjhegyre álltam, majd egy csókot nyomtam arcára. Rám mosolygott, majd kerestünk egy eldugott helyet. Bár alig voltak az étteremben, de mi attól még egy csöndes sarokba bújtunk.

- Nem félsz, hogy lefotóznak minket? - kérdeztem, mikor leültem a székre.

- Nem igazán érdekel. 

- De ebből még nagy baj is lehet. Mi van, ha a rajongóid elpártolnak tőled? - kezére simítok. 

- Akkor nem is voltak igazi fanok - komolyan belenéz a szemembe. Nagyot sóhajtottam, majd a kajámmal kezdtem szemezni. Megfogtam a szendvicsemet és csöndesen kezdtem enni. Pár percig mind a ketten hallgattunk, majd Yoongi újból megszólalt: - Ne aggódj emiatt, oké? 

- Hogyne aggódnék.. A karriered a tét - fakadtam ki. Nem is értem, hogy miért lettem ilyen hisztis hirtelen. Talán azért lettem ilyen nyafogós, mert mérhetetlen bűntudatot éreznék, ha miattam rúgnák ki?! Valószínűleg ez lenne.

- Meg volt az első vitánk - halkan felnevettet.

- Mondtam, hogy nem tudom hogyan kell szeretni. Az ilyenekben béna vagyok. 

- Én meg megmondtam, hogy megtanítalak, ne aggódj már annyit - rám villantotta azt a bugyi letolós mosolyt, amitől a szívem felmelegedett és gyorsabban kezdett verni. Én is rá mosolyogtam, de csak szerényen. Ezután kicsit megnyugodtam, de lelkemet bántotta, hogy nem veszi komolyan ezt a dolgot. Csak remélni tudom, hogy a rajongók megértőek lesznek velünk szemben. Bár nem vagyunk egy pár, de randizunk. Ő is szeretné és én is, szóval előreláthatóan egy nap egy pár leszünk.