How to love? - 8. fejezet

Három hét telt el mióta a lányokkal elkezdtünk gyakorolni. Minden nap több órás ének- és táncpróbán kellett részt vennünk. Néha napján dráma órára is el kellett mennünk, hogy fejlesszük a színészi képességeinket. Smilyn, mint rangidős nagyon sok mindenben segített nekünk. Ha lemaradtunk vagy elakadtunk, akkor ő azonnal a segítségünkre sietett és mosolyogva magyarázta el a dolgokat, akár hússzor is. Személy szerint én nagyon örültem, hogy ő lett a leaderünk és nem valami nagyképű, hisztis liba. Persze ő is tudott ám kiabálni, ha valamilyen ökörséget csináltunk. Általában engem üvöltött le az e fajta dolgok miatt. Azt mondta, hogy az agyára megyek azzal, hogy folyamatosan Beast dalokat éneklek, dúdolok vagy zongorázok. Hozzátette, hogy nagyon szereti a bandát, de már annyiszor hallotta tőlem a számaikat, hogy már sok belőlük és természetesen belőlem is.

Nagyon jól éreztem magam köztük és ez hangulatomon is látszott. Bár apukámat nem láttam olyan sűrűn, de azt hiszem, hogy emiatt közelebb kerültünk egymáshoz és sokkal őszintébbek lettünk egymással. Sokszor mentünk el közösen vacsorázni és arra is volt példa, hogy a csajokat is magukkal vittük, hogy még jobban megismerjük egymást. Myunghee olyan volt számomra, mint egy anyuka és számtalanszor hívtam már anyának. Amikor először szólítottam így, akkor kissé meglepődött, de amint elmeséltem, hogy anyukám már nincs az élők között azonnal karjaiba vont és szívesen fogadott a lányának. A Yoongival kapcsolatos dolgaimat mindig Ryung unnival beszéltem meg. Mesélte, hogy mielőtt gyakornok lett, ő nagyon népszerű volt a fiúk körében és több kapcsolata volt, mint ahány ujja van összesen. Nagyon irigyelte a Sugaval való viszonyomat, mivel ő sokszor váltogatta a pasijait, így általában egy hónapig járt egy adott fiúval. Ha Rinaval kettesben hagytak abból mindig egy gonosz szívatás alakult ki a többi gyakornok ellen. Mi már csak úgy vagyunk megemlítve a dolgozók között, hogy a démoni maknaek. Nem vettem magamra a jelzőt, így ugyanúgy folytattam tovább a trollkodásokat.

Egy péntek délután, ének óra után a padlón feküdtem és próbáltam relaxálni a következő lecke előtt. Egyedül voltam a teremben, a többiek felszívódtak. Halkan dúdoltam az On and on-t a Vixx-től, mikor valaki benyitott a terembe. Smilyn volt az és őt követte a másik kettő csapattársam. Meg akartam kérdezni tőlük, hogy mit kell most csinálnunk, de ekkor belépett az apám.

- Foglaljatok helyet - mondta fáradt hangon. Szörnyen nézett ki. Lefogadom, hogy napok óta nem tudott rendesen aludni. 

- Apa, jól vagy? - kérdeztem tőle. Nem érdekelt, hogy most főnöknek kéne szólítanom. Láttam rajta, hogy valami gondja van.

- Igen, csak egy kisebb vita alakult ki a vállalaton belül, de mindegy is - magyarázta, miközben szemét dörzsölgette. Kezeit vizslattam. El vette a látószervei elől és két hatalmas karika éktelenkedett a szemei alatt. - Mára már nincs több feladatotok, szóval elmehettek. Pihenjetek kicsit! - felállt, a lányok meghajoltak, én pedig apa után eredtem.

- Állj meg! - kiáltottam rá. Lassan megfordult, majd elmosolyodott. - Biztos minden rendben van? 

- Igen, de miattam ne aggódj. Csakis a bandára összpontosíts, rendben? - nyomott egy puszit a homlokomra, majd tovább állt.

Kissé szomorkás hangulatban tértem vissza a lányokhoz, akik már nagykabátban álltak.

- Mentek valahova? - kérdeztem tőlük, miközben a telefonomat kerestem. 

- Enni. Te nem jössz velünk? - érdeklődött a leader-shi. 

- Nem, nincsen kedvem - telómat feloldva ültem le a földre és kikerestem a megfelelő névjegyet. Csönd lett a helységben, így felnéztem a társaimra. - Gond van? 

- Nem, csak megint nem jössz velünk - magyarázta elszontyolodva Ryung. - Mindig Sugat választod helyettünk. 

- De lányok titeket mindig látlak, őt pedig napok óta csak tíz percre láttam, mert olyan szoros a beosztásuk. Örülök, ha néha vele is tudok lenni. Megtudjátok érteni ezt? - segítség kérés képpen Rinara néztem, aki csak bólintott. 

- Na menjünk! - jelentette ki a velem egy idős lány és megfogta Ryung kezét, aki nyavalygások közepette magyarázta, hogy nem akar itt hagyni engem. Én csak elvigyorodtam a kialakult helyzeten. Myunghee kezébe vette a dolgokat és leaderi hatalma segítségével kituszkolta mindkét lányt az ajtón. Végre. 

Megnyomtam a hívás gombot és kezemmel doboltam, miközben vártam, hogy felvegye.

- Szia, Szépség! - köszönt szívem megdobogtatója. A szavak hirtelen a torkomra fagytak, így nem tudtam megszólalni. - Hahó! Nara, ott vagy?

- I-igen - dadogtam. Suga csak kuncogott. 

- Miért hívtál? Csak nem hiányoztam? - tipikus szexi hangján faggatott. 

- De igen! - mondtam ki vidáman. Nem válaszolt, azt hiszem, hogy ezzel kicsit megleptem. - Na mi van, Rómeó? Elvitte a cica a nyelvedet?

- Jobb lenne, ha te vinnéd el a nyelvemet - mondata miatt elpirultam. Istenem, de imádom, amikor ilyen! 

- Hmm, tetszik az ajánlat. Hol vagy?

- Egy plázában, aláírásokat fogunk osztogatni egy óra múlva. Eljössz? Ha jó kislány leszel, akkor te is kapsz egyet - nevetett a telefonba. 

- Persze, de én inkább Jimintől kérnék egy autogramot.

- Ha-ha, nagyon vicces vagy. 

- Tudom.

- Akkor jössz vagy nem?

- Megyek, csak mond meg, hogy melyik plázában vagy - lediktálta a pontos címet, majd elköszöntünk. Levedlettem magamról a büdös tréning ruhámat és az utcai szerelésembe bújtam. Kiengedtem a hajam, gondosan kifésültem, majd belebújtam a kabátomba. Felhúztam a cipőmet és elraktam a fontos dolgokat, mint pénz, rágó, telefon. Befújtam magam egy kis parfümmel és az edző cuccomat csak itt hagytam. Holnap úgyis jövök és mindenki tudja, hogy csak én szoktam itt hagyni. Nagy mosollyal az arcomon hagytam el az épületet és szerencsémre elsőre tudtam taxit fogni.

***

Mire a plázába értem a rajongók száma eléggé fogyatkozott. Én is beálltam a sorba és mosolyogva realizáltam, hogy mindössze tizenöten vannak előttem. Próbáltam nyugodtan kivárni a soromat, de szívem hevesen vert, így örömömben ugráltam, táncoltam és énekeltem is. A fanok gyilkos tekintettel vizslattak. Hűha, azt hiszem abba kell hagynom. Befejeztem az örömködést és, mint a katonák úgy álltam a sorban. Valaki mellettem kuncogni kezdett. Ránéztem az illetőre és a Bangtan fiúk menedzsere volt az. Számra helyeztem mutató ujjamat, hogy ne nevessen, mert így le fog buktatni. Vette az adást, így inkább tovább ment.

Már csak öt lány volt előttem, így lassan én is közelebb kerültem a srácokhoz. Reménykedtem benne, hogy mögém már nem fog beállni senki, de ahogy kigondoltam ezt, már is beállt mögém két csajszi. De jó.. Még később fog végezni Suga. Nagy unalmamban és szomorkodásomban felfigyeltem az eszmecseréjükre.

- Istenem, de helyes Suga oppa! - mondta az egyik magas hangon. Rápillantottam. Gyönyörű göndör fürtjei a derekáig értek, amit akár egy kézzel is át tudna karolni bármelyik fiú. Arca olyan szép volt, mintha modell lenne. Észrevette, hogy őt skubizom így elkaptam a tekintetemet. - Szerinted, ha megkérem, hogy legyen a barátom, akkor mit mondana?

- Természetesen igent! - felelte a másik. - Neked senki sem tud ellenállni. 

- Igazad van. Egyesekkel ellentétben én szép vagyok - éreztem, hogy engem néztek, így lehajtott fejjel kiálltam a sorból és inkább a fiúk öltözője felé vettem az irányt. Eligazítást kértem az egyik sminkes unnitól, aki felismert és szívesen oda vezetett az előbb említett helyre. 

Bementem, ledobtam kabátomat és befészkeltem magam az egyik fotelba. Elővettem telefonomat és a kijelzőjében magamat kezdtem el nézni. Tényleg ronda lennék? Soha nem tartottam magam annyira szépnek, mint ahogy az előbbi lány tartotta magát, de meggyőződésem volt arról, hogy ronda sem vagyok. Talán tévedtem volna és csak én látom magam így és valójában egy szörny vagyok? Hmm, akkor érteném, hogy miért a Beast lett a kedvenc együttesem.

Gondolkodásomat a fiúk nevetése szakította meg. Úgy tűnik, hogy előbb végeztek, mint gondoltam. Nőiesen elhelyezkedtem a karosszékben, eligazítottam a hajam és vártam, hogy bejöjjenek.

- Annyira vicces volt az előbbi helyzet - röhögött Namjoon, miközben benyitott. - Oh, Nara? Hát te?

- Milyen helyzet volt vicces? - kérdeztem feszülten. Szépen lassan az összes fiú beszállingózott, a sor végén Sugaval. Mikor megpillantott elmosolyodott és oda jött hozzám. 

- Az előbb az egyik lány megkérte Yoongi hyungot, hogy járjon vele, de szegény csaj vissza lett utasítva - magyarázta Jimin. - Pedig szerintem szép volt. Nem értem mi bajod volt vele, Suga. 

- Nem volt vele bajom és szerintem is szép volt, de számomra van egy még szebb nő - rám kacsintott, majd lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Mindenki elhallgatott míg a puszit lebonyolítottuk. Yoongi fejével intett, hogy álljak fel, így tettem. Leült a fotelbe, majd ölébe húzott. A többiek lefagytak, kivéve Namjoon és Jin, akik mosolyogtak. 

- Ti együtt vagytok? - kérdezte tátott szájjal Jungkook. - Nara, miért nem mondtad el? 

- Mert.. izéé.. - kezdtem bele, de nem tudtam, hogy hogyan folytassam. Sugara pillantottam, aki csillogó szemekkel engem bámult.

- Azért nem mondta el, mert nem vagyunk együtt - felelte helyettem a fiú, akinek az ölében ültem. Lefagytam. Most akkor mi van? 

- De akkor mi volt az a csók? - kérdezte V. Yoongi figyelmen kívül hagyta Taehyung kérdését és rám pillantott.

- Nara, lennél a barátnőm? - elpirultam. 

- Igen! - feleltem bátortalanul. Az alattam ülő fiú csak kuncogott, majd egy gyengéd csókba invitált. Január huszonötödike; legtökéletesebb nap az életemben!

***

Sziasztok! :)

Először megszeretnélek kérni titeket arra, hogy írjatok komikat! Hogy miért fontos ez? A véleményekből tudom, hogy min kell még javítanom, szóval kérlek írjatok véleményeket. ^^

Másodszor pedig azt szeretném mondani, hogy jövő héten nem valószínű, hogy tudok írni, mivel három nagyobb dolgozatot fogok írni és muszáj javítanom. :/ Ha lesz időm, akkor mindenképpen rakok fel újat!