How to love? - 9. fejezet

Egy hónap telt el, mióta szerelmemnek igent mondtam. Minden túl tökéletes volt; Sugaval titokban tudtuk tartani a kapcsolatunkat - pedig hetente többször is sétáltunk nyilvánosan -, a csajokkal csak napokra voltunk a debütálástól és emiatt mindannyian izgatottak voltunk. Ezek mellett apukámmal a virág korunkat éltük és szinte minden nap eltöltöttünk együtt minimum egy órát. A tanáraink, és az ügynökség többi dolgozója is meg volt elégedve a munkánkkal. Az előzetes videót és képeket már közzé tették, minek hatására elég nagy figyelmet kaptunk, ahhoz képest, hogy még csak egy újonc csapat vagyunk, ráadásul egy lány újonc csapat. Köztudott, hogy a fiúknak több rajongóik vannak, mivel a K-Pop a nőneműek között népszerű. 

Én teljesen derűlátó voltam. Boldogságomat semmi és senki nem tudta tönkretenni egy bizonyos keddi napig. Azt a napot én csak fekete keddnek hívom. Azóta hangulatom már a kutya segge alatt van, mert akkor tudtam meg, hogy debütálni fog Kyra.. Születési nevén Mira Kim. Tizenhét éves koráig New Yorkban élt, majd családjával Szöulba költöztek és azóta lett gyakornok a Big Hit Entertainment-nél. Jelenleg húsz éves, tehát egy idős Yoongival, aminek nagyon nem örülök, mivel erre hivatkozva barátkozik vele az a lány, s mikor őket együtt látom, szívem szerint kihajítanám az ablakon azt a nőszemélyt. Egyszerűen rühellem a megjelenését, a humorát - megjegyzem az nincs neki -, a nevetését, a pillantását, egy szóval mindenét! Nem elég, hogy Suga körül lebzsel, apám kitalálta, hogy jó kiindulási pont lenne, ha Kyra és szerelmem összehoznának egy közös számot és azt dobnák a piacra.

Mióta ez a spiné feltűnt a színen, azóta kevesebbet látom kedvesemet. Emiatt számtalanszor érzem magam egyedül, s még a lányok sem tudnak felvidítani.. Jungkook is próbálkozott egy ideig, hogy újra előcsalja mosolyomat, de nem igazán jött össze neki. Aki igazán meg tud érteni az nem más, mint Seokjin. Fiú létére olyan tanácsokkal tudott ellátni, hogy csak kamilláztam. Hihetetlen! Emellett még meg is vigasztalt, sőt tűrte, hogy a vállán sírjak (szó szerint).

- Min gondolkozol már megint? - szólított Jin. Felemeltem a fejem, s döbbenve realizáltam, hogy az ételemet bámultam az ügynökség büféjében, ami rögtön a főbejáratnál található.
- Csak elbóbiskoltam. - Ásítást színlelve kezdtem nyújtózkodni és próbáltam úgy tenni, mint, aki rettentően fáradt, még ha ez közel sincs így. Napok óta egy rossz érzés fojtogatott, ami ahhoz vezetett, hogy éjjelente nem tudtam aludni. Bár keveset pihentem, de ez nem látszott rajtam.. Sőt! Igyekeztem fent tartani a látszatot, hogy minden rendben van, főleg Suga előtt. Tudom, hogy most dupla annyit dolgozik, mint azelőtt, hála Kyranak. Nem elég, hogy a csapattal is készülnek a visszatérésükre, de még ennek a csitrinek a comeback-jével is foglalkoznia kell.
- Kit szeretnél átverni? Engem, magadat vagy mindkettőnket?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - tettetem a hülyét.
- Jajj, Nara! Előttem nem kell megjátszanod magad, én nem vagyok..
- Ki nem vagy? - A hang miatt megdermedtem, s tekintetemet szorosan a velem szemben ülő fiúéba fúrtam. - Hadd halljam! Mit titkoltok? - Jin lassan a mellettünk álló személyre nézett. Nyeltem egy mélyet, majd én is rá pillantottam.
- Figyelj, Yoongi.. - kezdett bele barátom.
- Hagyd inkább! - Intette le, majd elém sétált. Halvány mosollyal az arcán leguggolt előttem, majd kezeit combomra simította. - Mi a baj, Szépségem? - Jobb karját felemelte, majd a hajamat a fülem mögé tűrte. Arcomat úgy simítottam tenyerébe, mint egy védtelen kis cica.
- Nincsen semmi baj, ne foglalkozz velem! Te csakis.. Kyrara összpontosíts - az előbb említett személy egy hatalmas győztes vigyorral az arcán szambázott be a képbe. Ha nem lettek volna sokan a büfében, akkor biztos, hogy neki ugrottam volna. Biztos vagyok benne, hogy kapartam volna az arcát, ahogy csak bírnám, egészen addig, míg az összes bőr le nem égett volna onnan.
- Igaza van Naranak! Csak rám összpontosíts. - Suga engem vizslatott. Villantottam neki egy hatalmas kamu vigyort, hogy ne sejtsen semmit. Mira Yoongi vállára tette a kezét, ezzel jelezve neki, hogy álljon fel és menjenek. A fiú nem habozott sokáig; felállt, intett, majd távozott a lánnyal, aki a karjába karolt. Messziről még lehetett hallani, hogy az a boszorkány arról faggatja, hogy miért ilyen kedves velem..

Arcomat a kezembe temettem, s szabad utat engedtem a könnyeimnek. Hangosan felzokogtam és a vállaim rázkódni kezdtek. Hallottam, ahogy Seokjin oda rohant hozzám, majd szorosan átölelt. Készségesen simultam karjai közé, s ő csak egy puszival próbált megnyugtatni.
- Sajnálom, hogy el kell viselned egy nő hisztijeit - suttogtam a fülébe, majd hátrébb toltam és letöröltem a könnyeimet az arcomról. - Sajnálom, hogy púp vagyok a hátadon és sajnálom, hogy problémát okozok neked!
- Miket hordasz össze? Tudod, hogy rám számíthatsz! Emlékszel?! Jin legjobb lány barátja Nara - jelentette ki cuki hangon, miközben elővette azt a híres aegyo-ját.
- Jajj, te! Imádlak! - kacagtam fel hangosan, majd rá vetettem magam és jó szorosan ölelni kezdtem.

***

Későre járt már - pontosabban este tizenegyet mutatott az óra -, de mivel alvászavarban szenvedek, így bent maradtam egy kicsit gyakorolni. A debütáló táncunkat, ha tízszer nem, akkor egyszer sem táncoltam el. Kissé kifáradtam, de még mindig nem voltam álmos.

Átöltöztem utcai ruhába, belebújtam a cipőmbe, magamra kaptam a kabátom, kezembe fogtam a táskám és elhagytam a tánctermet. Magam után lekapcsoltam a villanyt és elindultam a kijárat felé. A lépcsőn bandukoltam lefelé, mivel nem szeretnék hamar a dormba élni. Az első emeleten találtam egy tánctermet, ahol égett a villany, de senki nem tartózkodott a helyiségben, így folytattam az utamat haza felé.

Éppen az utolsó lépcsőfordulóban voltam, mikor szembe jött velem Suga. Megálltam, s ő is megállt. Egymásra néztünk, de egyikünk sem szólt semmit. Szemei szomorúan csillogtak, ami nem jelentett túl sok jót nekem.
- Még csak most mész haza? - kérdezte rekedtes hangon.
- Igen - mondtam halkan. - Te miért vagy még itt?
- Miraval gyakorolnunk kell, de a fiúk már haza mentek, szóval Seokjin már nincs itt.
- Értem.. De miért emelted ki Jint? Nekem elég, ha te itt vagy. - Lejjebb léptem két lépcsőfokot, hogy elérjem az arcát, de ő csak elhúzódott.
- Láttalak és hallottalak titeket.
- Tessék?
- Láttam, ahogy egymást öleltétek a büfében és hallottam, ahogy azt mondod neki, hogy 'imádlak' - undorodva ejtette ki az utolsó szót, s arcán egy keserű mosoly jelent meg. Szívem kihagyott egy ütemet, majd gyorsabban kezdett el verni.
- Azt nem hallottad, amit előtte ő mondott? - Megrázta a fejét. - Mindjárt gondoltam.. Yoongi, mielőtt rossz következtetéseket vonsz le, leszögezném, hogy én csakis téged kedvellek!
- Ez az, hogy csak kedvelsz! - emelte feljebb a hangját.
- És ezzel mi a baj?
- Nem tudod? - szemeit az enyémbe fúrta. Kissé megilletődtem, de össze kaptam magam.
- Nem.
- Szóval így állunk. - Fejét lehajtotta, majd hangosan sóhajtott. Velem egy lépcsőfokra állt, majd rám nézett. - Szólj, majd ha rájöttél, hogy mi az, amit hallani szeretnék tőled - még egy szomorú pillantással illetett, majd lehajtott fejjel folytatta az útját felfele.

Lassan a falnak dőltem, majd onnan egyenesen a lépcsőfokra csúsztam. Térdeimet felhúztam, és buksimat a térdeim közé rejtettem. Ma már másodszorra álltam neki pityeregni, de ez esetben nem engedtem, hogy teljesen kiboruljak.
- Lám-lám, kit látnak szemeim - nyávogta az a bizonyos személy, akit a pokolba kívánok. - Mi a baj, kislány? Apuci itt felejtett?
- Kopj le.
- Azonnal, de előtte szeretnék neked mondani valamit. - Kezével fejem alá nyúlt, majd arra kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Nem gondoltam volna, hogy megcsalod Yoongit, de bevallom, hogy így eléggé megkönnyebbítetted a dolgomat. Csak annyit mondanék még, hogy ő az enyém, kurva!