I like the way you move - ChangJo

- Öt perc szünet. Addig döntsétek el, hogy melyik Teen Top tagot kéritek meg, hogy segítsenek a rátok kiosztott mozdulatokban - mondta a tánctanárunk, majd elhagyta a tánctermet. Lehajtott fejjel ballagtam el a táskámig, amiből egy törölközőt és egy üveg ásványvizet vettem elő. A fal mentén lecsúsztam a földre és arcomat a puha anyag közé rejtettem. Kicsit rosszul éreztem magam, mivel egész nap táncoltunk és nem ettem valami sokat. Az sem segített a helyzetemen, hogy az egyik Teen Top-os fiút kell megkérnem arra, hogy tanítson meg egy tánclépést. Miért nem a tánctanár találja ki a koreográfiát? Elvileg ez lenne a dolga, ezért kapja a fizetését. 

Nagyokat sóhajtottam, majd felemeltem a fejem, hogy mély levegőt vegyek. Kezdtem kissé szédülni az igalomtól. Nem igazán voltam azelőtt fiúk közelében, s most, hogy meg kell kérnem az egyiket, hogy beszélnem kell vele, hogy meg kell őt szólítanom, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ittam egy korty vizet, majd az ujjaimat kezdtem el tördelni. 

Pár percig ezzel szórakoztam, aztán a lábamat kezdtem el rázni. Rossz szokásom, mikor izgulok. Ahogy figyeltem a mozgó testrészemet egyre rosszabbul lettem. Másodpercek választottak el attól, hogy felpattanjak és kirohanjak a mosdóba rókázni, de mielőtt ez megtörténhetett volna egy gyöngéd kéz simult a bal lábamra, így késztetve azt arra, hogy ne mozogjon többé.

- Minden rendben, NaYoung? - kérdezte a leader.

- Igen, csak kicsit félek.

- Mitől? - Felpillantottam rá, s láttam, hogy a többi négy lány is csatlakozik hozzánk, így mind a hatan egy körbe rendeződtünk, hogy könnyebben tudjunk kommunikálni egymással.

- Nem tudom, hogyan kérjem meg az egyik tini nindzsát, hogy segítsen egy tánclépést kitalálni - nyafogtam, de a többiek csak kuncogtak. Mindig kinevettek, mikor így hívtam a srácokat. - Ya! Lányok, ne röhögjetek! Én totál be vagyok parázva, ti meg itt csak szórakoztok rajtam.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - SunYoung, aki tőlem jobbra ült. 

- Egyébként sem értem, hogy miért kell tőlük tanulnunk. Azért van tánctanárunk, hogy ő találja ki nekünk a táncokat - pufogtam karba tett kézzel.

- Azért kaptuk ezt a feladatot, hogy fejlesszük a kreativitásunkat, de ha elakadnánk, akkor a srácok tudnak segíteni nekünk - magyarázta diplomatikusan a leader. - NaYoung, te kit fogsz megkérni?

- Hmm - gondolkodtam el. - Szerintem L.Joe-t. Ő tűnik a legnormálisabbnak a tini nindzsák között. 

- Nem, nem - ellenkezett SunYoung. - Őt én kérem meg, szóval válassz valaki mást.

- Akkor Nielt szándékozok megkérni.

- Foglalt - mondta JiHyun.

- Mi van ChunJival?

- Ő az enyém - felelte AhReum.

- Na, és Ricky?

- Rá se merj nézni - viccelődött HaeRi. 

- Akkor marad C.A.P leader.

- Sajnálom - mosolyodott el szomorkásan Yuri, a leader. - Őt én szeretném megkérni. - A körmeimmel a földön kezdtem el kopogtatni. Pár percig csak ezt csináltam és a többiek sem szóltak semmit. Mikor már kezdett unalmassá válni a dolog, a jobb oldalamon ülő szőke lány lefogta a kezeimet. 

- Szóval, akkor csak ChangJo maradt? - érdeklődtem. Mindannyian bólintottak. - De ő olyan bunkó! - csattantam. - Utál engem!

- Honnan veszed? - tudakolta JiHyun.

- Látom, hogyan szokott rám nézni. Meg tudna ölni a szemeivel - regéltem nekik, miközben a saját látószervemre mutattam. Így próbáltam nekik megmutatni, hogy mennyire nem bír engem az a fiú. - Abban sem vagyok biztos, hogy tudja-e a nevem. 

- Jajj, ne légy már ilyen hülye, NaYoung. Biztos, hogy tudja a neved - ütött vállba SunYoung. 

- Jól van, de ha más néven fog szólítani, akkor megütöm - jelentettem ki komolyan, de a csajok csak újból kikacagtak engem. Nehéz az élet maknaeként...

- Gondolj a debütálásunkra. 

- Igen, csak az lebegjen a szemed előtt! 

- Fighting! 

Nagyjából még negyed óráig biztattak, mivel a tánctanárunk felszívódott. Majd, mikor visszaért a rabszolgahajcsár, akkor mind megöleltek, s ezzel próbáltak jókedvre deríteni. Bár nem lettem vidámabb, de azért jól esett, hogy ennyit törődnek velem. 

***

Este kilenc volt, mikor kiléptem a táncterem ajtaján. Ismételten ujjaim húzták a rövidebbet, mivel annyira izgultam, hogy megint azokat nyomogattam. A többiek vacsorázni mentek. Engem is hívtak, de én nem voltam éhes, emiatt inkább amellett döntöttem, hogy megkeresem ChangJot. Alig voltak már az épületben és egyik tini nindzsát sem láttam egész nap. Lehet, hogy ma nem is jöttek be? Lehetséges. Én lennék a legboldogabb, ha nem kellene (egyelőre) a Sátán szemibe néznem, de ismerem magam és, akkor egy szemhunyásnyit sem aludnék éjjel.

Befordultam balra, s ekkor egy magas alakot láttam meg. Az ő. Mit tegyek? Gyorsan megfordultam, de eszembe jutott, hogy mindezt a bandáért teszem. Lassan ChangJo után néztem, majd lenyeltem a torkomban lévő gombócot és minden bátorságomat összeszedve kiáltottam utána.

- Oppa! - Nem reagált rá. - ChangJo oppa! - indultam meg felé, mikor láttam, hogy lelassít. Szembe fordult velem, s kirázott a hideg, mivel megint úgy nézett rám. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy nyeljen el a föld vagy szakadjon rám az ég, de Isten sosem hallgatja meg a kéréseimet.

- Oppa! - Már harmadszorra szólítottam meg így, pedig utálom ezt a megszólítást. Soha sem hívok így senkit, mivel úgy gondolom, hogy azok, akik így hívnak valakit, azok csak szívességet szeretnének kérni a megszólított személytől. Pont, mint én ChangJotól. Csak kedvességből és esetleg egy kis tisztelet miatt mondtam neki, hogy oppa. Nem lehetek vele bunkó, mert jelenleg a szükségem van a segítségére. 

- Mit akarsz, NaYoung-ah? - kérdezte keményen, de a nevemet mégis lágyan ejtette ki. Úgy látszik SunYoung-nak igaza volt. Tudja a nevem és még becézett is! Mi ütött belé? Talán bevette a napi nyugtatóját vagy esetleg sikerült megszívatnia ByungHunt és emiatt olyan kedves most velem? Kedves? Na, jó! Azért ne túlozzunk... 

- A táncukba ki kell találnom egy lépést és azt mondta a tanárunk, hogy a tini nin... Akarom mondani a Teen Top-os fiúk szívesen segítenek nekünk - túrtam bele kellemetlenül a hajamba. 

- És te egyből rám gondoltál? - Bólintottam. - Higgyem is el? - Ismét biccentettem. - Ne nézz már hülyének! - emelte fel a hangját. - Tudom, hogy nem kedvelsz, csak azt nem tudom, hogy miért. - Lefagyva álltam előtte és próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Előre-hátra hintáztam a lábaimon, majd megszólaltam. 

- Szóval nem fogsz segíteni? - Szemei háromszorosukra nőttek, száját eltátotta, majd dühösen összezárta.

- Nem - fújtatott egyet, majd sarkon fordult és egyedül hagyott a kihalt folyóson. Úgy látszik ma elgurult a gyógyszere...

***

Egyedül álltam a srácok tánctermében és azon agyaltam, hogy milyen mozdulattal dobjam fel a táncunkat. Már tíz óra is elmúlt és a lányokról sem hallottam már egy ideje, de nem érdekelt. Próbálkoztam pár lépéssel, de egyik sem tetszett. Nem jött az ihlet. Hátrahajolva csúsztam le a földre és néztem a plafont. A mindennapokban hangos szoba most teljesen csendes volt, csakis a lélegzésemet lehetett hallani. Mennyivel könnyebb lenne a helyzetem, ha valamelyik tini nindzsa itt lenne, de amilyen szerencsétlen vagyok egyik sem fog feltűnni holnap reggel előtt. Lehunytam szemeimet, kezeimet pedig a fejem mellé helyeztem, hogy felnyomjam magam. Pár pillanatig így maradtam még, aztán felkeltem a padlóról. Eligazítottam a felsőmet és az ajtó felé vettem az irányt, ahol egy fekete fiú elállta az utat. 

- Sikerült valamire jutnod? - informálódott. Én csak megráztam a fejem, s a pólóm szélével kezdtem el játszani. - Szerintem az a hátrahajlásos lecsúszás nem is volt olyan rossz. Csináld meg még egyszer. - Nem szóltam semmit, csak végrehajtottam a feladatot. Újfent a parkettán feküdtem, annyi különbséggel, hogy most nem egyedül kellett felállnom. ChangJo nyújtotta a kezét és felsegített.

- Köszi - motyogtam. 

- Mi lenne, ha a hátrahajlást kitartanád egy picit és csak azután csúsznál le a földre? Menni fog? 

- Megpróbálom - feleltem, majd neki láttam a mozdulatnak. Lassan hajoltam hátra fele, s egy ideig sikerült is megtartanom, de aztán összecsuklottam és egy kisebb csattanással a padlónak csapódtam.

- Jól vagy? - guggolt le hozzám. - Megsérültél?

- Kutya bajom - mondtam halál nyugodtan, majd összekanalaztam magamat a padlóról.

- Csináljuk meg még egyszer, de most segítek. 

- Rendben. 

ChangJo szorosan mellém állt és a jobb kezét a derekamra helyezte. Beleborzongtam az érzésébe, de nem foglalkoztam vele. Szívem hevesen vert, de ezt is figyelmen kívül hagytam. 

- Most lassan dőlj - utasított. Apránként kezére helyestem a testsúlyom egy részét, miközben ő erősen tartott. Ahogy hajoltam, úgy kerültem egyre közelebb alhasához, amitől teljesen zavarba jöttem, így kissé kibillentem a helyzetemből és karjaimat azonnal nyaka köré fontam. ChangJo szabad kezét a hasam előtt elvezetve fogott rá a derekamra. Feje az enyém felett volt és pár hajtincse az orcámat csiklandozta. Ajkaim elnyíltak, s óvatosan megnyaltam őket, miközben szememmel a fiúét vizslattam. Kényelmesen nézegettem arca vonásait és meg kellett állapítanom, hogy közelről még helyesebb, mint távolról. Pillantásomat az övébe fúrtam és elmerültem fekete íriszeiben. 

- Mikor lettél ilyen gyönyörű és ügyes táncos? - kérdezte, mire arcomba tódult az összes vér. - Mióta vagy ilyen aranyos? - Erre a kérdésre csak egy vállrándítással feleltem, ami mosolyra késztette őt. - Csak előttem nem mutattad meg az igazi énedet? - Kezeivel erősen ráfogott a derekamra és felegyenesített. Karjaim még mindig a nyakában voltak, de egyáltalán nem bántam, s ő sem engedett el. Sőt még közelebb húzott magához.

- Nem tudom miről beszélsz - suttogtam. - Te nem kedvelsz engem. 

- Én kedvellek - közölte velem, miközben egy kisfiús mosolyt villantott. A szívverésem kihagyott egy ütemet.

- Ja, persze - nevettem, mire elkomorodott. - Ne nézz így! Mindig is csúnyán beszéltél velem. 

- Az csak, azért volt, mert tudtam, hogy oda vagy ByungHunért.

- Nem vagyok oda érte - mondtam. 

- De ChunJi azt mondta, hogy őt szereted. 

- Mi van? Ez nem igaz! 

- Most hazudsz?

- Nem hazudok - óvatosan megütöttem vállait.

- Akkor ChanHee hazudott - motyogta gonosz hangon. 

- Azért ne öld meg őt - kuncogtam. 

- Nem fogom, de csakis miattad nem, mert kedvellek. - Elpirultam. 

- Mióta kedvelsz? 

- Mióta? - gondolkodott el. - Mióta először megláttalak táncolni. - Eltátottam a számat. - Tetszik, ahogyan mozogsz! Annyira magával ragadó. 

- Ya! - ismét megütöttem. - Ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat.

- Akkor inkább ne mondjak semmit? 

- Inkább - viccelődtem, de ő komolyan vette a dolgot és tényleg nem szólalt meg. - Hé, ChangJo! Mondj már valamit - kérleltem, de ő csak megrázta a fejét. - Jól van, akkor inkább hazamegyek. - Meg akartam fordulni, de nem engedett, hanem homlokát az enyémnek nyomta. Orrunk egy pillanatra összeért, majd még közelebb araszolt és ajkait az enyémekre tapasztotta. Lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen annyira lehajolnia, de ekkor felkapott, s ezzel arra késztetett, hogy lábaimat összekulcsoltam a derekán. ChangJo lassan lépkedni kezdett, ezzel leírva egy kört a teremben. Szívünk ritmusára mozgott, miközben engem csókolt. Nem bírtam sokáig nyugton, így leugrottam róla és én is táncolni kezdtem. A puszi nem szakadt meg, hanem inkább egyre mélyült. Csípőnk egyszerre mozgott, amitől felhevült a vérem és még többet akartam belőle.

- Tetszik, ahogyan mozogsz, JongHyun - duruzsoltam puha szájára, majd egy újabb nyelvtáncba invitáltam.