How to love? - 12. fejezet

Hmm, a romantika folytatódik. :) Remélem, tetszeni fog nektek. ^^
 Amúúúúgy lefordítottam a BTS Weekly Idol-t, szóval, akit érdekel, az katt ide!

- Ideges vagy? - kérdeztem halkan, miután leültem az egyik ágyra.

- Nem - mondta Yoongi, majd földhöz vágott egy párnát.

- Ahhaaaaa, mindent értek. Ha nem feldúlt vagy, akkor mi bajod van?

- Jimin. Az agyamra tud menni azzal, hogy mindig téged stíröl, amint egy helységbe lép veled - magyarázta, miközben ő is helyet foglalt. Fejét lehajtotta, ujjait összefűzte. Én csak elmosolyodtam szomorú látványán, majd pár másodperccel később odakullogtam hozzá. Végig simítottam meztelen hátán, de nem reagált rá. Leültem elé és a pillantását kerestem, de erre sem reagált. Jobb kezemet ujjaira tettem és azokat kezdtem el cirógatni. 

- Figyelj, Kicsim - szólítottam meg, de semmi reakció. - Suga! - emeltem feljebb a hangomat. Szerintem sosem hívtam még a művésznevén vagy, ha mégis, akkor az különleges alkalom lehetett. Nem szerettem így hívni, mert az olyan lenne, mintha én is csak egy haverja, rajongója vagy munkatársa lennék. Olyan, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Olyan távolságtartó kapcsolatot mutatna kettőnk között...

A megszólítás megtette a hatását és Kedvesem végre rám nézett. Biztató mosolyt küldtem felé, hogy ne legyen ilyen, de csak egy fintort kaptam. 

- Istenem, nem gondoltam volna rólad, de te féltékeny vagy Jimin-ah-ra? 

- Jimin-ah? - húzta fel az egyik szemöldökét, miközben beszélt.

- Komolyan féltékeny vagy. - A szemeim felragyogtak és a szívem heves tempóban kezdett verni, mint korábban (mielőtt az a hat ökör haza nem tért). Soha nem gondoltam volna, meg sem fordult a fejemben - egyszer sem! -, hogy egyszer Suga féltékeny lesz valakire miattam! Annyira hihetetlen. Tudom, hogy ez mindennapos dolog, de velem ilyen még nem történt azelőtt. Senki sem volt féltékeny még miattam és a tudat, hogy a barátom az, még pedig azért, mert szeret engem... Ez az érzés felbecsülhetetlen, de komolyan! - Figyelj, te kis Golyóálló. Jimin miatt ne legyél féltékeny. Nem emlékszel mit mondtam? Szeretlek! Csakis téged, szóval ne legyél ilyen és inkább élvezd ki a helyzetet, hogy velem vagy egy szobában kettesben. - Az utolsó szót erősen megnyomtam, hogy vegye a célzást. Szemei felcsillantak, de arca még mindig komoly volt, így bevetettem női idomaimat. Felálltam, s pofija ismét farkasszemet nézett a kebleimmel. Erősen meglöktem a vállát, aminek hatására hátára dőlt, én pedig fölé másztam.

Kezeit szorosan feje felett leszorítottam az ágyra, s ajkaira tapadtam. Gyengéden faltam, de tökéletesen érezhető volt köztünk a szenvedély. Nem vittem túlzásba, éppen csak annyira, hogy újra felkeltsem barátom érdeklődését. Egy másodpercet sem kellett várnom és Yoongi tenyerei már erősen a csípőmet fogdosták. Édesen megnyalta felső ajkamat, majd elszakadt számtól. Egy puszit nyomtam arcára, majd kezeimmel jeleztem, hogy ne keresztbe feküdjünk az ágyon. Szerelmem lefeküdt, fejét a párnán pihentette, én pedig a mellkasára tettem buksimat. Bal karommal átkaroltam a testét, mire ő is magához ölelt és lágyan simogatni kezdte pőre bőrömet.

- Én nem csak Jiminre vagyok féltékeny, hanem az összes fiúra a világon - szólalt meg egy pár perc múlva csendesen. Csak én hallhattam mit mondott, mivel a szája közel volt a fülemhez. Szemeimet lehunytam, s így hallgattam a fiút. - Nem akarom, hogy bárki is hozzád érjen, vagy csak rád nézzen, mert te az enyém vagy. Csakis az enyém! Kizárólag, akkor foglak elengedni, ha te arra kérsz, de ha azért a pöcsfej Jiminért hagysz el, akkor nagyon ki fogok akadni. - Hangosan felkuncogtam. 

- Másért elhagyhatlak, csak Jiminért nem?

- Másért sem hagyhatsz el, de ha már el kell, hogy engedjelek, akkor ne Park Jimin karjai között kössél ki, légy szíves. - Mondandója végén hajkoronámba puszilt, majd orcámra és orromra is nyomott egy-egy cuppanóst.

- Kössünk egyességet!

- Mire gondolsz?

- Én nem hagylak el Jimin-ah-ért, te pedig nem hagysz el azért a kurváért, akarom mondani Kyraért. Rendben? 

- Te őrült vagy - nevetett fel.

- Tudok róla. Na, de kezet az egyességünkre. - Felkönyököltem, hogy a jobb kezemet ki tudjam nyújtani. Yoongi is kezet nyújtott, majd megráztuk egymásét. Nem engedte el végtagomat, hanem egy csókot nyomott kézfejemre. Éreztem, hogy elönt a pír, így elfordítottam a fejemet. Kedvesem a helyzetet kihasználva maga alá gyűrt és csikizni kezdett. Tudta hol találja a gyenge pontomat, így kezei azonnal a combjaimra csúsztak. Hangosan ficánkoltam alatta és menekülni próbáltam, de erősebbnek bizonyult, emiatt ott ragadtam. Percekig csak csiklandozott, majd mikor már nem bírta elviselni a magas frekvenciájú sikolyaimat, abbahagyta.

Most fordult az előbbi helyzet és én feküdtem a párnám, Yoongi pedig a mellkasomon. Hajával kezdtem eljátszadozni, miután megnyugodott a testem. Először csak halkan dúdolgattam, aztán hangosabban kezdtem énekelni.

- Hé, fiúk és lányok. Üdvözlünk a T-E-E-N T-O-P világában.Yeah, felkészültél a dögösségre? Mert mi itt vagyunk... - Éppen kezdtem volna belelendülni a dalba, amikor párom félbeszakított.

- Feltétlenül  muszáj Teen Top-ot énekelned a fülembe?

- Igen - vágtam rá egyből, majd motyogását figyelmen kívül hagyva folytattam a dalt. - Nem fogunk megállni és felmegyünk a csúcsra, csúcsra. Soha nem állunk meg, csináljuk. Rockra születtünk, Teen Top~ Top. 

- Na, jó elég legyen - ütött rá a hasamra, mire én csak feljajdulva kaptam a sajgó pontra. - Értem én, hogy szereted, imádod őket meg, hogy oda meg vissza vagy értük, de légy szíves ne előttem énekeld szeretett Danieled dalait. 

- Te tényleg féltékeny vagy! 

- Szóval erre ment ki a játék? 

- Dehogyis! Nem is tudom, hogy miről beszélsz! - háborodtam fel.

- Ahha, persze.

- Akkor ne higgy nekem - vágtam be a durcit. - Megyek inkább Jimin-ah-hoz, ő úgyis megért engem.

- Na! Nem mész te sehova - nyomott vissza az ágyra, amikor megpróbáltam felkelni. - Pihenjünk még egy kicsit, jó? 

- Oké - nyomtam egy csókot ajkaira. - Szeretlek. - Elmosolyodott, majd ő is kifejezte a szerelmét ugyanezzel a szóval.