2014. augusztus 13., szerda

How to love? - 15. fejezet



Megszabadított a bugyimtól, majd alhasamtól kezdve végig csókolta a testemet egészen a mellemig. Ekkor megállt, és a szemembe nézett. Nem szóltunk egymáshoz, csak a tekintenünk beszélt. Megértettük mi már egymást szavak nélkül is. Kedvesem halványan elmosolyodott, aztán elkezdte levenni magáról az alsónadrágot. Tekintetemet a mennyezetre futattam, s éreztem, hogy az arcom ég. Nem mertem rá nézni. Nem mertem oda nézni… Teljesen bele voltam temetkezve a kínomba, mikor Suga szétnyitotta a lábaimat, és szép lassan közéjük feküdt. Ajkai megtalálták az enyémet, és gyengéden kényeztette azokat, miközben óvatosan belém hatolt. Kissé felszisszentem, de nem engedtem meg magamnak, hogy felsikítsak, ezért Yoongi szájába haraptam bele. Éreztem, hogy egy picit megremegnek ajkai, de nem húzódott el, hanem még jobban kezdtünk el smárolni. Kellemesen kezdtünk el „hintázni”, s hagytam, hogy magával ragadjon az érzés. Hihetetlenül jó volt, pedig alig mozgott bennem. Úgy látszik Szerelmem tényleg ért a dologhoz, pedig rajtam kívül mindössze egy lánnyal feküdt le.

- Szeretlek – susmogta számra, majd körözött egyet a csípőjével. Ezt még megismételte párszor, majd gyorsabban kezdett el mozogni. Mind a ketten halkan felnyögtünk, ahogy elért minket a kéjhullám. Yoongi nem hagyta, hogy kárt tegyen bennem, ezért bizonyos határokon belül maradtunk. Nem cseréltünk pózt, és nem is csinálta olyan keményem. Őszintén bevallva nagyon jó volt. Tökéletes volt első szeretkezésnek, s nem is vártam többet. Lesz még lehetőségünk kipróbálni más dolgokat, de ez már a jövő zenéje...

Suga hangos nyögéssel jelezte, hogy elélvezett. Én ennyire nem voltam bátor, így magamban elfojtottam a dolgot. Óvatosan kihúzódott belőlem, majd lefeküdt mellém. Percekig csak pihegtünk egymás mellett, aztán Kedvesem összekapta magát, és összeszedte az eldobált ruhákat. Kezembe nyomta a fehérnemű szettemet. Szó nélkül visszavettem a melltartót, és a bugyit is, majd Yoongi mellkasára feküdtem. Gyengéden cirógatni kezdtem izmos hasát, miközben pár könnyed csókot váltottunk. 
- Fáradt vagy? – kérdezte, mialatt a hajamba simított.
- Nem. Miért?
- Nézhetnénk valamilyen filmet, meg rendelhetnénk sütit vagy, amit akarsz – puszilta meg homlokomat.
- Hmm, jól hangzik. Én választom ki a filmet, te pedig rendelj sütit – pattantam fel az ágyról, és megnéztem a hotel DVD listáját, amit ki lehet kölcsönözni.
- Lehetőleg ne valami nyálas filmet válassz, ahol még a házak is elolvadnak a sok szarságtól.
- De nem is fogunk valami béna akciófilmet nézni, ahol minden másodpercben felrobban egy autó, de annyira bénán csinálták meg, hogy mindenki tudja, hogy túlélte az adott áldozat – magyaráztam fel sem nézve a prospektusból.
- Akkor mi lenne, ha kipróbálnánk a fürdőkádat? – simított végig arcomon, mire kirázott a hideg.
- Jó ötlet, de nem – öltöttem rá nyelvet. – Nem kell sehova sem sietnünk, hiszen előttünk az egész élet, nem igaz? Rengeteg időnk van még arra, hogy egymáséi legyünk újra és újra – nyaltam végig ajkaimon, ami miatt Kedvesem felmordult.
- Ne húzd az agyam, mert neked esek a film alatt.
- Inkább rendelj sütit, különben lecseréllek a recepciós srácra. – Összehúzott szemekkel nézett rám, de nem szólt semmit sem, csak megfogta a telefont, és odébb vonult telefonálni.

***

Másnapi táncpróbán szárnyaltam. Minden lépést sikerült elsőre megtanulnom, s mivel lassan visszatérünk, így ezért nagyon fontos, hogy jól menjen a tánc is. Teljesen fel voltam pörögve, amit a lányok sem értettek. Egyesével környékeztek meg engem, és próbáltak belőlem kiszedni mindent, de én egy szót sem szóltam. Ez ment egészen a táncpróba végéig. Miután a tánctanár elhagyta a termet, Smilyn bezárta az ajtót, és lenyomott a kanapéra, amíg ő a többiekkel együtt leült elém a földre.

- Mi van? – kérdeztem.
- Hogy mi van? Ezt mi szeretnénk tudni – kapta fel a vizet Ryung. – Egész nap olyan vagy, mint aki megivott volna egy rakat energiaitalt… Mondd már el, hogy mi a fene van veled.
- Ez az, Nara! Ne kelljen kiverni belőled a szavakat – fenyegetett meg a maknae, Rina.
- Hahaha. Hol élsz te, Jihyun? – jól kihangsúlyoztam a nevét, mire felkapta a vizet. Pont erre számítottam. Utálja, ha az igazi nevén hívom, s emiatt már többször is kaptam tőle. Szerencsére ez alkalommal nem ért el engem, mert a leader lenyomta a seggére.
- Ne marhuljatok már – mondta nyugodt hangon Myunghee. – Nara, mi történt tegnap este? Apukád mondott valami jó hírt a bandával kapcsolatban?
- Apukám? Nem is találkoztam apukámmal – csúszott ki a számon. Én hülye! Elfelejtettem, hogy azt kamuztam nekik, hogy apunál alszok. Mekkora egy címeres gyökér vagyok, te jó ég! Ezt büntetni kellene, de komolyan.
- Nem apukádnál voltál? – döbbent le Heiryung. – Akkor még is hol?
- Na jó, Nara. Vallj be szépen mindent, mielőtt apukádat hívom ide – szólt rám erélyesen Smilyn.
- Rendben! Elmondok mindent, de ne szóljatok apának. Nagyon szépen kérlek titeket. - Mindannyian bólintottak, én pedig nagyot sóhajtottam. – Sugaval voltam az este, és hát… Lefeküdtünk. – Néhány fagyos pillanat erejéig csöndben voltak, majd egyszerre sikítottak fel, s ugrottak a nyakamba. – Ya! Mi van veletek? Megőrültetek?
- Nem, csak nagyon örülünk, hogy végre eljutottak idáig, bár én azt hittem, hogy ez már régebben megtörtént – sipákolt a fülembe Ryung.
- Aha, hát ez tök jó – löktem le őket magamról.
- Na, és milyen volt? – informálódtak egymás szavába vágva. Lenyugtattam őket, majd leültettem őket, s csak eztán kezdtem elmesélni. Persze nem avattam be őket olyan részletekbe, de a romantikus dolgokat elmeséltem nekik. Együttesen fangörcsöltek előttem, amitől a falra tudtam volna mászni. Negyed óra alatt lerendeztem az egészet, és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem.

Amint elhagytam a mi termünket, egyenesen a BTS terme felé vettem az irányt. Bekukkantottam, de Suga nem volt ott.  
- Elment apukáddal beszélni, mert magához hívatta – mesélte Jungkook. – Apukádnak nem volt túl rózsás kedve. Történt valami?
- Nem… tudom… - nyögtem ki, majd hangosan becsaptam magam után az ajtót. Apa irodája felé futottam. Nagyon féltem, hogy esetleg Yoonginak valami baja lesz. De mi okból hívatta magához? Ugye nem tudta meg, hogy lefeküdtünk? Nem, az lehetetlen! Mármint reménykedem benne, hogy az legyen…

Lassítottam a lépteimen, amint megláttam Kedvesemet kilépni apám irodájából. Lehajtott fejjel közelített felém, ezért észre sem vett engem. Nagy levegőt vettem, majd újra futásnak eredtem. Amikor elértem Sugat, akkor a nyakába vetettem magam, de ő nem ölelt vissza. Szomorúan hátrébb húzódtam, és az arcát figyeltem.

- Mi a baj? – kérdeztem végül rá. – Mit mondott neked apa? – Állát megfeszítette, kezeimet lefejtette a válláról, kissé odébb lökött, majd a képembe a kiáltotta, hogy „hagyj békén”, aztán lelépett. Megsemmisülve álltam ott, s csak néztem, ahogy alakja eltávolodik tőlem. Akkor tudatosult bennem, hogy nagy a baj, amikor elfordult balra, és eltűnt a szemem elől. – Yoongi, Yoongi! Várj meg! – rohantam utána. 

2 megjegyzés: